Hát, íme. Eljött ennek az ideje. Így 30 éves fejjel próbálom elővenni a blogos emlékeket. Hiszen én régen blogoltam. Nem is keveset. Nem volt látogatottsága, de valamiféle terápiaszerűen hatott rám. 

Most pedig itt ülök a németországi otthonomban és a terhességemről tervezek blogolni. Mikre nem képes az otthonlét és a jelenlegi felszabadult "szabadidő". 

Nem most derült ki a terhességem, az igazat megvallva, igencsak a végét taposom. De így a német bürokráciába jobban belefolyva gondoltam, hogy a tapasztalataim másnak is hasznosak lehetnek. Hiszen én is ugyanúgy el vagyok veszve, szinte csak futkosok, mint a fejét vesztett csirke. 

De hogyan is derült ki a terhességem? 

Leszögezném, a férjemmel nem voltak nagy összeborulások és inkább a meglepődöttség sugárzott rólunk. 

2020 november közepén úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk, hogy a korona az összes tervünkben akadályozzon, és ha a nászutunkra várunk, akkor 40 évesen sem lesz gyermekünk. Ovuláció után voltam, de a védekezést elhagytuk. Aztán decemberben történt egy kisebb baleset, és a kórházban a menstruációm időszaka előtt pár nappal közölték, hogy a vérvizsgálat alapján nem mutatható ki terhesség. Számítottunk rá, a legtöbb tanulmány azt mondja, hogy egy párnak egy hónapban 25% esélye van a sikeres nemzésre. Úgy voltunk vele, ha nem jön össze, legalább megpróbáltuk és akkor, amikor lecseng a korona időszak és lehet utazni elmegyünk nászútra. 

Karácsonykor itthon voltunk szabadságon, ráértünk és egymásra tudtunk hangolódni, és aztán.. pontpontpont...tudjátok.. 

Januárban a kíváncsiságom felülírta a racionalitást, vettem egy ultraérzékeny tesztet és a menstruációm várt időpontja előtt 4 nappal délután elkészítettem a tesztet. Persze, hogy negatív lett. Itt el is engedtem ezt a hónapot és rendeltem az internetről még pár tesztet, biztos ami biztos alapon, jó lesz későbbre. Aztán eljött a szombat, a menstruációm tervezett időpontja. Néha menstruációs görcshöz hasonlóim voltak, mindig mondtam a férjemnek: "Na most, most tutira megjött". Aztán mégsem. Ezt vasárnap estig többször eljátszottam, aztán úgy voltam vele, hogy akkor hétfőn reggel tesztelek. A férjem éjszakás műszakban dolgozott, egyedül aludtam az éjszaka, de rettenetesen. A mellem nagyon érzékeny volt és az agyam azért csak terhességi módba kapcsolt és azt álmodtam, hogy gyermeket várunk. 

Pont mielőtt még hazaért volna a férjem felriadtam és mivel a vérzésem akkor sem érkezett meg, úgy döntöttem elkészítem a tesztet. És ott volt! Halványan, de ott volt! 

Persze, hogy nem bírtam ki, csináltam a férjemnek egy fehérje shake-t (éjszakás műszak után ilyet szokott inni alvás előtt) és egy papírra felvéstem neki, hogy "Jó reggelt Apuci". Aztán a hálószoba ajtaja mögé bújva vártam a reakciót... ami nem érkezett meg... De annál jobban láttam a meglepődöttséget az arcán, és a könnyes szemeket, amikor meglátott engem és a könnyeimet. Az öröm könnyeit! 

Aztán másnap újra felriadtam a férjem érkezése előtt, és úgy döntöttem tesztelek még egyet. Digitálisat, olyat, ami a fogantatás idejét is megsaccolja. Pont akkor ért haza a férjem, amikor elvégeztem a kötelező dolgokat, a szekrényt bámulva, ahogy kiadja a + jelet. Ezt igen hamar jelezte, viszont az időre még várni kellett, mire az is megjelent. Ez a 2-3 hetes intervallum pont azt jelentette, hogy a karácsonyunk igen termékenyre sikerült. 

Hát ilyen akkor, amikor kimondhatjuk hangosan: SZÜLŐK LESZÜNK!